2017.05.16.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de a táska keletkezése egyidős az emberiséggel. Gondoljunk csak a halászó, vadászó, gyűjtögető ősemberre, akinek valamiben mégis csak a barlangjába kellett cipelnie a napi betevőt.
Ez lehetett egy bőrdarab, amit botra erősítettek, és később az öltözködés kialakulásával a derekukra kötve viseltek.
Ezt bizonyítja az az 5. századi Szkítiában talált "előtáska", aminek formája egy tömlőre emlékeztet, tetejét pedig bőrfonállal kötöttek össze.
A középkorban az emberek egyforma tároló dobozkákat kötöttek az öveikre, függetlenül anyagi helyzetüktől, de később ez is megváltozott.
Nagyon kicsi, aprópénz tárolására szolgáló bőrzsákocskák jelentek meg a gazdag nemesek oldalán, jelezvén ezzel markáns elhatárolódásukat a földeken dolgozó parasztok által hurcolt hatalmas, faládáktól, amelyek nagyon nehéz, és fárasztó "viselete" volt a szegényebb néprétegnek.
Ezután az apróbb tárgyaknak zsebeket alakítottak ki, amiket a férfiak nadrágjára varrtak, a hölgyek pedig a derekukon körbetekerve viseltek.
1790-ben aztán - nem meglepő módon Párizsban, az elegancia szerelmesei, és a divat "alapítói" kezükben kezdték el hordani ezeket a kis "rejtekhelyeket" (latunul "reticulum", ebből ered a "retikül" szavunk).
Egy korabeli angol magazin, az Imperial Weekly Gazette cinikusan meg is jegyzi egyik cikkében, hogy míg a férfiak kezüket a zsebükben, a nők zsebüket a kezükben tartják, ami elég "ridiculous" (nevetséges).
Az első mai kézitáskához már nagyon hasonlító darabok a XIX. században jelentek meg fokozatosan. A méretük egyre növekszik, formáját, külsejét ekkor már egyértelműen a divat ihleti.
Kialakulnak a különböző stílusok, kerekek vagy szögletesek, kövekkel díszítettek, valódi ékszerekké váltak, hangsúlyozva viselőjük társadalmi rangját. Pénzt, távcsövet, zsebkendőt, varrókészletet tároltak bennük, ahogy ma is a legfontosabb használati tárgyainkat tesszük beléjük. A férfiak ekkor még mindig a zsebüket használták erre a célra, ők ebben az időben nem nagyon hordtak táskát.
folyt. köv.